Hazudtam magamnak, Szeretlek még mindig,
Szerelmem amit érzek irántad elkísér a sírig!
S a mennyekbe is ha feljutok a te neved kiáltom,
Fájni fog majd akkor ha szemed nem látom!
De még most is fáj, megszakad a szívem,
Beleőrülök, hogy többé nem vagy Velem!
Utolsó versem írom neked, remélem megenyhülsz,
S velem a boldogság Birodalmába repülsz!
De tudom hogy nem így lesz, kemény vagy mint a szikla,
Nem tudom hogy elfeledlek e még valaha!
Bár nem hiszem, és nem is akarom,
Arra hogy lássalak, öleljelek, csókoljalak, NEM LESZ TÖBB ALKALOM!



Naplemente

Egy nap sétáltam és gondolkoztam magamban
Gondolkoztam, mit csináljak bánatomban
Leültem és csodáltam e szép várost
Ahogy a nap sugarak átbuknak a hegyoldalon

A nap kezdett eltűnni a hegyek takarásában
Egyre kevésbé melegítette már a talajt
A levegő percről percre hűvösebbé vált
És végül a nap utolsó sugarát szívembe zártam



Omolj karjaimban

Ne mozdulj, még szorosan ölellek,
Had áradjon szét bennünk a szív
Tiszta panasz szava, a hívogató
Verse, melyet évek óta őrizget.

Kérlek, ne mozdulj, izmod lágy
Hagyd, hogy az égi szellem
Sugdossa belénk egymás szavát.

Mozdulatlan omolj össze karjaimban,
Mert az erő mi bennünk volt,
Csupa-csupa lágy érzésre vált.



Ilyen szépet mint te még nem láttam soha életembe

Megteszek érted bármit, csak engem szeress kedvesem

Áldom a napot mikor megláttalak édes egyetlenem

De félek,hogy valamit elvétek és elveszítelek.

Látom a szép csillogó hajad ha lehunyom szemem

Ajkad édes ízét érzem ha csak rád gondolok egyetlenemem

Kezed fogom és sétálunk míg világ a világ szerelmem



Hibáztam, végem

Hibáztam! Ismét saját csapdámba léptem,
Tudtam, mert ettől a legjobban féletem.
Tudtam, mégsem kerültem el ezt,
Ezzel lelkem újabb darabokat veszt.

De hiába! csak magamra vethetek,
Erre gyógyszert nem szedhetek.
Nem is tenném, megérdemlem szenvedésem,
Többé ne is legyen éber ébredésem.

Bajom nem nagy, kellemes és jó,
Csak ez épp negyon nem helyén való.
A szeretet oltárán áldoztunk együtt,
A szerelmünknek véget mégis így vetettünk.

Dönteni nem tudok, mi a helyes,
Többé szívembe helyet ne keress.
Vagy csak szeress, ölelj csókolj,
Nekem többet céltalanul ne bókolj.

A hibám, látom már, rossz döntés volt,
Kár, hogy szerelmet más nem olt.
A szívem szakad meg, ha rád nézek,
Mert ha nem vagy velem nagyon félek.

Félek, de nem attól, hogy merre jársz,
Sokkal inkább, hogy kire vágysz.
Félek, hogy már rég nem rám,
Hogy nem én kellek már.

Nem, pesze, hogy nem rám,
Ennyi fájdalom, nagy kár.
Nem is hibáztatlak téged érte,
Engem meg a fájdalom éget.

De megérdemlem sorsom, láttam előre,
Ezért úgy hidd el, nem leszek dőre.
Emlékül örökre szívedben megmaradok,
De én most végleg, örökké elhallgatok.

Elindulok, kitolnak a nyughelyemre,
Végleg eltemetnek a sötét verembe.
Talán ott lépkedsz Te is mellettem,
S most már bánod, hogy nem kellettem.

Most fáj, mikor már késő minden,
Nekem többé már nem kell hinned.
Elmegyek, neked több fájdalmat nem teszek,
Én már soha többé senkinek nem leszek



Sokszor hallani hogy az élet mostoha,
Szeretni megtanít, de felejteni soha...




Kérlek menj és keress magadnak mást,
Én is ezt teszem, lelkünk külön utakon jár.
De ha mással látlak szívem megszakad,
Örűlt szerelem volt, s egyszer elszaladt...




Bár tudom mást is fogok szeretni,
De sohase gondol azt, hogy el foglak feledni!
Tudom leszel boldog egyszer, tudom nem feledlek,
Nem is értem mért kellett Nekem, beléd szeretnem.



Édes, fehér krémlelkedben fürdetsz engem.
Belesüppedve, lágyan simogat. Bőrömön
Megtorpan minden ellenállás, ettől az érzéki
Bizsergető pakolástól, ellazul egész testem
Lelkem, kábultan mély álomba zuhan.
Kapd szárnyra lelkem, vidd a csillagok közé,
S hozd le nekem egyetértésüket kettőnkre,
Reggeli ébredéskor áldásként szálljon fejemre.
Mihamarabb valóság legyen belőle.



Szívem felhevülve beléd búj,
S mind egy aprócska rőzse,
Lángra lobbanva melengeti
Szíved központját. Végig
Érzem a folyamatot, amint
Lassan megindul az olvadás.
Előbb csak résnyire, majd
Egészen kitárva szíved kapuja,
Kiáramlik belőle, titokzatosan
Rejtve tartott szeretet hatalmas
Árama. Átlényegülve tested
Minden földi szilárdságát
Vesztve, megolvadt, édes, meleg
Energia tenger hullámai tetején
Körbe forogatva ringat engem,



Leírt gondolataim, érzéseim,
Eleven erőként ékelődnek,
Hatolnak, testedbe, lelkedbe.
Utórezgésként mindig lerombolnak
Benned, valami nem odavaló rosszat.
E fájó rezgés percekig hullámzik
Lényedben, majd lassan kioldódik,
Megszépül, megtisztul a múlt árnyától.
Így növesztem, gerjesztem általad,
A kozmikus éterből szétterülő
Új világ, megtisztult szellemi erejét,
Melyen a szeretet átható sugara,
Hozzákötődve átszivárog minden lélekbe.




Ölelj magadhoz, szoríts erősen, hogy érezzem,

Szíved dobbanását, s azt, hogy még létezem.

Éreznem kell, hogy szeretsz!

Te, most már bármit megtehetsz.

Szeretlek, s szükségem van rád, egy mindörökre,

S ha nem vagy, vágyom időről időre, ölelő öledre.

.



Ám van egy hely, fent vagy lent, ahová nem kísérhetsz el,

Ahonnan a szavam nem ér el, hová nemsokára mennem kell.

Hol nincs lombzizzenés, hol a hangtalan szavak laknak,

S a gondolatok csak csatangolnak, de onnan mindig láthatlak.

Hová mennem kell, ott más lesz a Föld, s más a világom.

Nagyon fázom, örökkön örökké Rád, a melegedre vágyom!

.



Vagy TE, kinek jóságos szíve ezer karát,

S vagyok én, ki többé nem vesz már új ruhát.

Az időmalma őröl, mindent elrabol,

Az érzés üvöltve lázad, s tombol!

Szeretlek! S szeretem az időt, mely veled múlik el,

De jaj! Egyszer eljön a pillanat, s búcsúzni kell.

.



De mire jó a szív, ha egyszer megáll, s itt hagy,

S mire jó a száj ha sok szót magában hagy?!

Vagy, s még itt vagyok, hát addig legyünk boldogok,

Lássanak minket együtt minél többet a ragyogó csillagok.

Ne tartsd magadban a szót, mond ki, amíg nem késő,

Kimondom, szeretlek, s hulljon Rád megannyi szereteteső!




Szerelem angyala


Oh
hol vagy már mikor jössz

Miért
nem vagy már itt velem

Miért
nem fogod még a kezem

Oh mond, hol késlekedsz már

Kérlek, gyere, siess hozzám,

Siess hisz várlak már téged

Időtlen idők óta hűségesen,

Oly hűn s odaadón, mint egy

Angyal kinek szíve csurdúltig

Tele van szerelemmel, hisz

Mikor megismertelek én is

Angyallá váltam általad

Igen egy csöpp kis gyermek

Angyallá, váltam én is, mert

Megismertetted velem az

Igaz szerelmet s a bátorságot s így

Én is kit tudom mondani őszintén

Mit teljes szívemből érzek, azt hogy:

Szeretlek
nagyon Kedvesem!!!




Ha nem lenne napfény,
a virág sem nyílna.
Szerelemre,csókra
ajkad sosem hívna.
Azért van a napfény
madárral a tájon,
hogy a mi szerelmük
valósággá váljon




Sírsz?Kérdezem.
-Nem, csak könnyezem.
-Félsz?Kérdezem.
-Nem csak imára kulcsolom a kezem.
-Alszol?Kérdezem.
-Nem csak szemem lecsukva kívánom,hogy jobb legyen.
-Szenvedsz?Kérdezem.
-Miért szenvednék mikor itt vagy velem?!
-S ha elmegyek?Kérdezem.
-A fájdalmamba elveszek.
-Megint sírsz?Kérdezem.
-Nem sírok csak légy velem!
-Szeretsz?Kérdezem.
-Már ennél jobban nem lehet.
-Bolodg vagy?Kérdezem.
-Aki boldog az nem szeret, s aki SZERET AZ BOLDOG NEM LEHET!




Összetört Szív

Összetört szívem, a
Tű legapróbb fokán is átfér,
Mond, szívem csak ennyit ér?
Miért nem tudtál szeretni?
Nálam jobban nem szeretne,
A világon senki......
Ez az érzés teher a vállamon,
Mert bizony fáj, de nagyon.
Mivel eldobtad szívem
és ezer darabra húllt szét.
S darabkáit elvitte a szél.
Szívem helyén tátongó űr lakozik,
S ott fájdalom és bánat úralkodik.
Akkor mikor eldobtad szívem,
Lelkemben ürességet éreztem.
Sajnálom, hogy nem adatott meg,
Az a csódás érzés, hogy érezzem
A szerelmedet. Hogy nekem
Add a lelked. S, hogy
Érezhessem érintésed.
Hiányzik az amit megsem kaptam,
Pedig egykor annyira akartam.




Senki se búcsúzzon

Nem akarok egyetlen búcsúszót,
Egyetlen menekülő hangot.
Fáj nekem ezeket hallanom.
Mindtől kaptam valamit, mi
Mássá tette engem, igazán
Sokat köszönhetek Nektek.
Szerettelek Benneteket, kit
Ezért, kit azért, máskor persze
Sokat bosszantottatok, lehet
Csak szeretetből, én még ezt is
Megbocsátom csak ne
Búcsúzkodjatok, ha úgy érzitek
Távozni kívántok, hang nélkül
Menjetek, még pá-t se intsetek.
Mindenkinek mást hoz a sors,
Sokszor feláldozódunk másokért,
Majd máskor, mások áldoznak
Értünk, de egy biztos, mind
Fejlődésünkre szolgál. Még ha
Nem is látjuk akkor, de holnap
Örülni fogsz, hogy ezt kaptad.




Miért?

Miért van az, ha rád gondolok egy érzés fog el?

Egy érzés, melyet már rég éreztem, de te felébresztetted.

Egy érzés, mely szívet melengettető, de mégis fájó

Fájó, mert te ezt nem érzed, csak esetleg valahol mélyen

De ha már valahol te is így érzed, akkor adj esélyt

Nem kérek én semmit, csak hogy szerethesselek

És ha a szeretetem viszonzásra talál nálad kedvesem

Akkor nem hiába vártam rád édes drága egyetlenem.

Miért van az, ha lehunyom a szemem téged látlak?

Téged látlak, de megszólalni képtelen vagyok

Nem tudom, hogy mondjam el neked amit érzek

Csak azt tudom mondani, téged szeretlek.

Hogy miért ilyen nehéz a szerelem magam sem tudom

Mikor vágytam rá fájt és hiányzott.

Most mikor pedig szerelmes vagyok, szintén fáj

Mert nem teljesedhet be, mert félsz tőle.




Még mindig…


Még mindig gondolok rád

Még mindig érzem ajkamon a szád

Mi egy pár voltunk valaha,

S olyan boldog voltam mint még soha

Még nem fogtam fel, hogy nem, látlak többé…

Hisz minden, ami velünk volt nem válhat köddé.

A szívem mélyén tudom, hogy nem kaplak már vissza soha,

De reménykedem, hogy nem így lesz, a sors nem lehet ilyen mostoha.

Nagyon szeretlek még mindig, és így lesz egy a sírig.

Talán jön más kit szeretni fogok,

Hisz fiatal vagyok, egyedül maradni nem tudok

De a szívemből téged ki sosem töröllek

Hisz te voltál az első szerelmem, és nevedet mélyen belém vésted!

Ezzel a versel végleg búcsúzom tőled

De azt tudnod kell senkit nem, fogok úgy szeretni, mint téged





Vércsepp

Ha Rád gondolok mélyen,
Érzem, hogy szívem bedobban
Az egész világba. Erejét
Kelettől-nyugatig végig érezik.
Mint a vízbe cseppentett vér,
Úgy oszlik szét, ez az egy ütemű
Dobszólam, amint önmagad
Árnyain visszhangzik, majd elhal.
Én kis apró akkumulátor,
Hullámokat gerjesztek át a világon.
Benned lakom Te hatalmas
Atmoszforma, és most vegyülök el
A lelkeddel, változtatom és Te
Változtatsz színemen, mint a
Tiszta vizet megfestett vércsepp.




Nem tudom ki vagy te,de talán az ki remélt,
s csalódott,mert szavam szegtem egy másikért,
akkor, ott,láttam könnyét lefolyni,
s bár másé volt szívem,éreztem övét széttörni,
de ő nem látta a szívemet,hogy fájt ránéznem,
így nem értette,miért nem ő a szerelmem.



Változott az idő, s ígen, szavam megszegtem,
hazudtam,pedig előtte sohasem,
de a szerelmet nem választottam,
csak jött,belém fúrta magát titokban.
Nem tudtam,hogy mondjam el neki,
hogy a szerelmét talán örökre elveszti.




Rájöttem hogy sose leszel többé az enyém,
Rájöttem ennyi volt, s hamar véget ért.
Szerelmünk elmúlt, úgy mint a nyár,
Gyorsan jött, és hirtelen tova szállt.
Te voltál az első kit szívből szerettem,
Te vagy az kit többé sohase feledek.
Emléked szívemben örökké élni fog,
Nem voltál az igazi, belátom most.
Már nem sírok, felemelt fővel tovább megyek,
De megsúgom barátként örökké szeretlek!
S, bár volt szó mit nem kellett volna mondanod,
De hű barátként azt mondom: légy boldog!
Bár szívembe martál, de megbocsájtok neked,
Ha utolsó utamra visznek és ott leszel velem.




Szeretlek és Imádlak!
Mint nappal a fényét,
mint éjjel a sötétségét!
Álmos vagyok de mégsem alszok
mert csak azon gondolkodom,
vajon miért nem,
vajon miért nem?





Jégbe fagyasztott láng

Aj, mióta tartod már tenyeredben
Szívem lángját, ezt a lobbanó
Tűznyelvet. Fagyot leheltél köré,
És lassan rádermedt ez az átlátszó
Üvegpáncél, de belül forr, hevül
S minden nap gyönyörködsz,
E rejtett melegséged fényében.
Két kemény kezed sátora, úgy
Takargatná a világ elöl, de
Láthatod oly izzó a belső vágya,
Hogy azt soha sem tudnád elfojtani.
Majd csak, szíved melege eljut,
Lassan a kezedbe és elkövetkezik
A nap, mikor leolvasztod,
Kristály jégpáncélt, és kezed
Melegedni tartod felém.




Ó Drága (Név):

Bárcsak enyém lennél,

Minden kincsem odaadnám,

Ha csak egyszer csókolnál,

Áldanám lábad nyomát,

Míg élek szeretlek.

Mikor átölelsz megszűnik a világ,

Ha velem vagy minden szép és jó,

Ha nem vagy ott minden szomorú,

Mikor elalszom Rád gondolok,

Mikor felébredek Rád gondolok,

SZERETLEK.




Ne tedd ezt:

Szeretlek de te elhagysz,

Mondd miért, kérlek ne tedd ezt velem,

Mert ebbe én belehalok.

Szeretlek de te megbántasz,

Fáj és éget amíg csak élek,

Kérlek ne tedd ezt velem.

Szeretlek de te felém se nézel,

Elhagyott vagyok s téged ez nem érdekel,

Pedig én sohasem bántottalak



Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.

Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok.

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

Van álom, mely szebb mint a többi. Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötödik, aki most e sorokat éppen olvassa.

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.

Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret.

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy és rólad álmodom át az egész éjszakát.

Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon.

Hét csodája van a világnak, hat földrész, öt sarka van a pentagonnak, négy levele a lóherének, három ócean, két szemünk van, de belőled csak egyetlenegy van.

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.

Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Ha egy érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte, egész életem veled tölteném és nevetnék a tűzben.

El szeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked, nélküled nem érdemes élni.

Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.

Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

Ha egyszer eltünnél, és egy jótündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

Sohase gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek csak azóta élek. Szívem szíveddel lágyan összedobban, szeretlek napról-napra, jobban és jobban.

Csak egy percig szeress, amig elmondom imádlak. Csak egy óraig szeress, amig megsúgom, kivánlak. Szeress egy napig, amíg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én mindig szeretni foglak.

Hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, s valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s a mi álmunk soha nem érne véget.

Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.

Van egy álom, egy test, egy barát, ami csak rád vár, és van egy szerelem, ami csak miránk.

Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok.

A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodom. A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.

Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.

Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám. Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.

Fáj, ha rád néz a két szemem. Fáj, ha bennem élsz, s én benned létezem. Mint egymást kioltó s tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban ha nem.

Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Ha este lefekszel és kinézel az ablakon, keresd az égen a legszebb csillagot. S ha azokra gondolsz, akik téged szeretnek, gondolj majd rám is, mert én is szeretlek.

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod.

Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfelejteni egy élet is kevés. Legyen az élet bármilyen mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.

Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek.

Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol nagyon.

A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák, nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.

Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.

Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem es ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.

Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.

Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. A kicsi szívem otthont, egyedül csak neked ad.

Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.

Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.

Felforrósodik a levego, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív. Akivel ez most történik, sms-t küld neked.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.

Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

Ha szeretsz ad a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.

Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.

Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.

Tenger partján a víz és homok, így együtt szép e két dolog. Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek. Álmomban én homok lettem, s a tenger vízében rád leltem.

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.

Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.

Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen életem.

Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.

Mint édes ködből előtűnő napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.

Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legyszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.

Hidj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedölne.

Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben. Túl sok nő van a világon, de senki olyan mint te. Egyedi vagy és különleges.

Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.

Soha nem feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!

Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jóéjt puszit küldenek neked.

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.

Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.

Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom amelyik valóra vált, azon a nap, amikor megszólitottál és megismertelek.

Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet érted érzek.

Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.

Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe.

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.

Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolódzunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.

Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szivem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.

Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.

Szükségem van a napra,a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!

Te vagy a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája :-)



Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.



Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.



Ki az? Ó betűvel kezdodik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.



Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.

Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.



Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.



Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.



Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.



Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.



Fázom, testem hideg és reszketek. Vágyom rád, vágyom az érintésedet. Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz a reszketés. Remélem, hogy gyorsan ideérsz.



Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.



Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.



Felforrósodik a levego, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív. Akivel ez most történik, sms-t küld neked

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.



Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.



Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!



Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.



Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.



Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.



Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.



Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.



Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.



Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.



Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.

Tenger partján a víz és homok, így együtt szép e két dolog. Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek. Álmomban én homok lettem, s a tenger vízében rád leltem.



Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.



Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.



Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem fel

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.



Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.



Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.



Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.



Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen életem.



Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.



Mint édes ködből előtűnő napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.



Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legyszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.



Higyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.



Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedölne.

Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben. Túl sok nő van a világon, de senki olyan mint te. Egyedi vagy és különleges.



Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.



Soha nem feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül. Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!



Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jóéjt puszit küldenek neked.



Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.



Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.



Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megszólitottál és megismertelek.



Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet irántad érzek.



Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.



Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe.



Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.



Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolódzunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.



Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szivem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.



Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.



Szükségem van a napra,a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!



Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!



Gyönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. De ez nem álom, hanem valóság, ott én voltam és te voltál.



Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.



Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk... Méz? Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.



Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.



Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint a mesékben; bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.



Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.



Azt mondták, hogy esett az eső amikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.



Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!



Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.



Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.



Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!



Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert.

ha két szemedbe nézek látom szenvedéjed
látom a szerelmed látom azt hogy szeretsz
és szivem lángra lobban mindig azon nyomban
két karomba zárnálak és örökre ott tatalak
nem engedlek többet soha
nem adlak én másnak oda
mert oly nagyon szeretlek mint magát az életet
de az életmet is adnám érted hogy veled ujra boldog legyek
hogy őleljelek mindörökre láncraverve börtönödbe